Már a számozásból látható, hogy kicsit lazára vettük a figurát. Az igazán meghatározó élmények szerzésének vége, már csak a csendes öreges turista beszámolok maradtak. Ez nem baj, fel kell dolgozni az elmúlt három hetet.

Elhagyva a józan életre kényszerítő szállodát, reggel enyhe kalandozást követően találtuk meg az Al Jadidaba vezető helyes utat. A szokásos sárga úton, végig az óceán partján mentünk. A hatalom nálam volt, így az út is egyenes, csak enyhe kanyarokkal tűzdelt. Induláskor szikrázó napsütés és 21-22 fok, ideális utazós időnk volt. Néhány tíz kilométer után a parton, az óceán felöl megjelent a számunkra is szokásos pára. Ránk ereszkedett a nappali köd. Azzal indultunk reggel, hogy ha a cigánygyerekek potyognak, mi akkor is fürdünk az Atlanti óceánban. Már lassan egy hetet eltöltöttünk különböző nagy vizek partján és az idő miatt sosem sikerült mártózni. A köd láttán némi elkeseredés ütötte fel a fejét, de az elhatározás szilárd maradt. Az idő valószínű ettől megijedt, mert minél északabbra mentünk, annál tisztább lett az ég. Kaland nélkül érkeztünk Al Jadidaba. Útközben már több tengerparti plage-t a GPS-be bejelöltünk, nehogy a fürdés elmaradjon. A város egy félszigeten fekszik, ezt mi nem tudtuk, így a gyorsan meglelt szálloda legnagyobb jósága az volt, hogy a plage-on volt a város másik oldalán. Végre! Homokos óceán parton fürödtünk!

A pihi után késő délután kocsival várost néztünk. Végig mentünk a promenádon, egy igazán kedves, mosolygós tengerparti üdülőváros volt. Nekem a 3 üdülőváros közül ez nyerte meg a szívemet, ez egy teljesen európai komfortú, de nem turista paradicsom. Egy dolog sajnos nem jött össze, nem találtunk szörnyeket készítő éttermet. Apa, így a szállodában kért egy tenger gyümölcseinek nevezett tálat, de hogy mit evett szerintem nem tudja. Kicsi volt és sárga és folyt. (túlélte)

A szokásos úszás és reggeli után a tengerparton indultunk tovább és Casablanca érintésével Meknesbe. A parton szinte folyamatosan épülő házakat, és megszámlálhatatlan hirdetést láttunk, üdülő és lakóparkokra.

Ha valaki csak a képeket látja, nem hiszem, hogy felismeri melyik országban készült. Az utunk átvezetett Casablankán. 2 évvel ezelőtt, mikor ott jártuk a toronydaru erdő és a nagy Mecset maradt meg a városból. Az biztos, gyönyörű dolgokat sikerült létrehozniuk. Casablanca belvárosa, igazi city lett. Minden nagy márka, a bankok, és a pénz látható.

Természetesen mi megint nem a leggyorsabb utat választottuk, az autópályát elkerültük. Casablanca után a dombos vidéken, hihetetlen szőlő ültetvényeket és igazi falusi tanyákat láttunk. De ezek nem az otthoni tanyavilágra, hanem az andalúziai haciendákra hasonlítottak. Kicsit magasabb hegyeken vezetett át az út, és számunkra váratlanul egy hihetetlenül szép hegyi szerpentin útra kerültünk. Ez volt a nap kellemes meglepetése.

Meknesbe kora délután értünk, a szállodánk egy domb tetején volt, ahonnan a Medinára csodálatos kilátás nyílik. Az azonnali uszoda után, bevetettük magunkat a Medinába. Mivel jelentősen messze van a szálloda a Medinától kocsival mentünk be. Egy parkolóba elhajítva az autót,a hihetetlen zsibvásárba elindultunk. Már sok SZUK-ba, Medinába jártunk, de ilyen hihetetlen hangzavar és tömeg még sehol sem fogadott. Igaz, amit láttunk, az nem az igazi arab vásár, hanem a bóvli vásározása. A Medina nem áttekinthető, nem cikáztunk bátran a városban, mivel fontos szempont volt, hogy az autókat is megtaláljuk. Ez sikerült, és a holnapi napon már taxi oda taxi vissza megoldással akár el is tévedhetünk a Medinában. Holnap még ellátogatunk Volubilisbe és megnézzük a római köveket.