Persze nem állom meg, hogy még Marrakechről egy-két szót ne írjak. Az utolsó nap délelőtt a SZUK-ban telt el, megvettük a szokásos tálcánkat.

A délutáni ejtőzés után, elsétáltunk, az újvárosba, ami gyönyörű, rendezett és üvölt a gazdagság. A séta során, hál’Istennek az elegáns üzleteket nem találtuk meg, ez jót tett a pénztárcánknak. A séta végén ismét a Fna-ra keveredtünk. Itt az a jó mondás, hogy minden út a Fna-ra vezet. Egy egész pici SZUK látogatás alatt több pohár narancs juice után a Petit Taxi visszavitt a szállodánkban. A reggel megrendelt különleges vacsorával búcsúztak tőlünk a házigazdáink.

Reggel egy nehéz (sok volt a motyó) és fájó szívű csomagolás után, irány Essauria. Már mondanom sem kell, hogy az egyenes út helyett a görbét választottuk. Egy 270 km-es, sokadrendű (ezt a térkép off-roadnak jelezte és természetesen aszfalt)dimbes-dombos úton jutottunk ki az Óceán partra.

Az út során megint ámulatba ejtett minket, az ezernyi új ház, a folyamatos építkezés, útépítés. Azt hiszem nem jól készültünk Marokkóból, mert nem igazán értjük, miből telik erre a hatalmas változásra, mitől élnek ennyivel jobban az emberek, mint két éve. Itt valaki, vagy valami nagy változást hozott. (Otthon majd utánanézek.)

Kiérve a partra, egy pici kerülő során a füstön sütött húsnak Apa nem állt ellen. Az ebéd után gyorsan elértük a várost, aminek a szélén volt a szállodánk.

Ismételten sikerült, minden tekintetben jót választani. Eddig három dolog biztosan jó volt: az autó, a laptop és az internet. A berámolás után, azonnal - ahogy kell- kizártuk magunkat a szobából, de ez a recepción még derültséget sem okozott. „Lángosan” várost néztünk, ez a hely első benyomást tekintve is sokkal barátságosabb, mint Agadir, a nagy tengerparti üdülő-paradicsom. Biztos, ami biztos, estére egy kikötői étterembe foglaltunk egy asztalt. A szörnyek ezen a vidéken nagyon fontosak a kajánál.

A délutáni úszás után megnéztük a város Medináját. A kikötőbe érve, már olyan köd volt, hogy alig lehetett néhány száz métert látni. Némi, ismételt irodai problémák miatt, sokra nem emlékszem a Medinából, mert a problémáinkon beszélgettünk. Annyi maradt meg, hogy itt is egy turista látványosság a dolog, több szót nem érdemel.

Fél nyolc előtt beültünk kis éttermünkbe, aminek terasza közvetlenül a parton volt. Mielőtt leültünk volna, a pincér lázas igyekezettel törölte az asztalt és a székeket, mert mindenen állt a pára. Apa a homárt (ami lehet, hogy languszta volt, a zoológiával hadilábon állunk) választotta. Várva a vacsorát, a pincér egy tányéron odahozta az asztalhoz a leendő falatokat. Az állat megmozdult a tányéron és én úgy megijedtem, hogy még fényképezni is elfelejtettem. Holtában, sütve-főzve már jó volt, Neki nagyon ízlett. A vacsora után visszaautóztunk a szállodába, ahol terveink szerint a bárba akartuk a napot levezetni. A bár pincér arra a kérdésre, hogy milyen ital van, úgy nézett ránk, mintha a holdról jöttünk volna. Kiderült, ez a szálloda alkoholmentes, dohányzásmentes, lehet, hogy vendégmentes is. Az utóbbi túlzás részemről, mert a szolgáltatás, a kiszolgálás tökéletes, kedves és figyelmes. Így ez a nap teljes józansággal zárult.