Marokkó: Kalandtúra 8... |
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Az Üzenőfal olvasása közben kiderült, hogy Béla háromszori átküldés után sem találja az ötödik részt, ezt sajnálom, de eredeti tervemet nem adom fel, folytatom. | ||||||||||||||||||||||||
A Tafraut-ban eltöltött éjszakát követően a gyors reggeli után az autóval foglalkoztunk, aki az előző napi megpróbáltatásokat kiválóan tűrte. Megérdemelte a gondoskodást. Tankolást és alapos mosatást követően, ismételten nem a főúton, hanem egy úgynevezett látvány úton vágtuk Agadirnak. Egy sávos, hegyi szerpentin vezetett át a hegyeken az Óceánig. Az út elejétől szinte a végéig csak ilyeneket mondtunk, ez gyönyörű, ez csodaszép, ez hihetetlen. Az út „csak” 175 km volt, amit közel négy óra alatt tettünk meg. Ámultunk és bámultunk, közel 1800 méterről mentünk le a partig. Apa volt a soros, így most egy kis szerpentin Neki is jutott, én csak videóztam, fotóztam, és csodáltam a hegyeket. Számomra Marokkó a hegyeket jelenti, nem tudom megunni. A 2 évvel ezelőtti Magas Atlaszban tett kiránduláshoz képest, itt a hegyek nem kopárak, kiégett, de gyér növényzet borítja, de a sziklák és formák csodálatosak. Az úton most nem ért váratlan meglepetés, nem is hiányzott, néhány tréfás kedvű szembejövő Alit leszámítva, de ezt Apa mindig kivédte. A nap másik meghatározó élménye volt, hogy minél jobban haladtunk a nyugati part felé, annál kulturáltabb környezettel, új házakkal és tisztasággal találkoztunk. Már több napja beszélgettünk arról, hogy megdöbbentő sebességgel fejlődik ez az ország. A fejlődés azonban sajnos a saját kultúrájuk elvesztését is jelenti. Ideért az igazi globalizáció, megjelentek a multik, és ezzel együtt a mindennapi életformára is ez lett a jellemző. Az emberek már figyelmetlenek, a turista központokban a szokásos „paliravevés” a módi.
Agadirt megelőző városok, és maga Agadir külső megjelenése semmiben nem különbözik, bármelyik európai üdülő centrumtól. Itt a városokban már jár a szemetes autó! Gond nélkül ismét megtaláltuk a szállodánkat, ami itt nagy szó, mert száz van belőle. A szálloda rendes, minden van a bártól az étteremig, meg strandig minden, csak az a baja, hogy egy hodály és az eddig megszokotthoz képest rideg és személytelen. |
||||||||||||||||||||||||
| Most a sok élmény után, van mit feldolgozni, itt maradunk még két napot és megpróbálunk pihenni és halálra unni magunkat, valamint átkínlódni az 5. részt. Az utóbbi miatt beszámolóra sem érdemes a dolog, így csak néhány nap múlva, már az Atlasz élményeiről számolunk csak be. | ||||||||||||||||||||||||
 |
Vacsora öröme Tafrautban...
… és a sör! |
 |
||||||||||||||||||||||
 |
Jönnek a hegyek…
a hegyek…
|
 |
||||||||||||||||||||||
 |
az út…
a visszafordító kanyarok… |
 |
||||||||||||||||||||||
 |
és megint az út… |
|||||||||||||||||||||||
 |
a hegyek tetején a faluk, erdők és egy erőd… |
|||||||||||||||||||||||
 |
a mélység… |
|||||||||||||||||||||||
 |
és leértünk a folyóhoz, úgy 500 méter magason. |
|||||||||||||||||||||||
 |
Robbantás a kőbányában. |
|||||||||||||||||||||||
 |
És már Európa. Agadir előtt 10 km-re. |
|||||||||||||||||||||||
| Kalandtúra 7 | VISSZA | Kalandtúra 9 | ||||||||||||||||||||||
Üzenőfal kivonatok... |
||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||