Azért a szünnapról is egy kis emlékeztető.
A környezet gyönyörű volt. Délelött egy kis napozás úszás volt a program. Dél körül ismét feltámadt a szél, vitte a homokot, természetesen mindenhova, a medencébe is. Bevonultunk kis kastélyunkba és szorgos hangyaként elkezdtünk dolgozni. Még is csak megigértük a bocsoknak, hogy tájékoztatást adunk magunkról rendszeresen.
Elkészültünk a nagyon emlékezetes sivatagi kirándulás beszámolójával és irány az a helyiség, ahol lehetett a világgal kapcsolatot találni. Mire elküldtük a zseniális szerkesztőnknek az anyagot (ma megnéztük, az igazság nagyon jó a honlapgazda, szerkesztő Bélánk, ma már egész csordányi tevét fogunk küldeni) betemetett a homok.
Délután az alvás után nagy rámolás következett, újra töltöttük a hátizsákokat tiszta ruhával, Apa a technikát készített fel másnapra.
Este a korábban megrendelt pastillat kapuk vacsorára. Ez mindkettőnk kedvence. Sajnos nagyon tradicionálisak voltak, mert előételként kaptuk, az adag is ennek megfelelően igen picire sikerült.
A vacsora előtt házigazdánkat meghívtuk egy kis magyar szilva pálinkára. Igen ízlett az Úrnak és rögön kiderült előző életében pálinkát főzött. A mi figyelmességünkre válaszul meghívott egy  marokkói füge pálinkára. E sem volt rossz, de igen csak gyengus.

.

Jó hangulatban, a másnapi utat megbeszélve tettük el magunkat másnapra.