Egy kis előszó:
Ezek a nap 2, időnként 3 óra alatt elkészülő beszámolói, nekem fontosak. Még az érzések és benyomások tiszták, az emlékezet nem másítja meg. Nagyon jó lesz azokban az években amikor az új kaland csak abból fog állni, hogy vajon eltudok-e menni a szomszéd utcai közértbe. Ja és egyébként a déli melegben az itt élők alszanak, tehát marad idő erre is.

Előző este hosszas fejszámolás után rájöttünk, hogy az otthon megtervezett piste, nagyon kockázatosan teljesíthető. 290 km-et off road-on  ha hajnalban indulunk, sem biztos, hogy estére odaérünk. A reggeli induláskor házigazdánk megerősitett az út választásunkat, szerinte a piste 2 nap alatt járható végig, vállalva, hogy hol Marokkóba, hol Algériában megyünk.
A lényeg mi egy hosszabb de aszfaltozott utat választottünk. Ez közel 400 km lett. Az út elején a Draa folyó völgyében vezetett az út. Ez a szakasz is megmutatta milyen kontrasztok vannak ebben az országban. 1 óra autózás után a kietlen, de gyönyörű homoksivatagból, szinte az őserdőbe kerültünk.

.

Az  magas és az anti Atlaszon keresztül folyó Draa itt már igazi folyó. Ilyenkor is viszonylag bővizű. Az út mellet vezetett a helyi vízvezeték, már 2006-ban is megállapítottuk, nem csak a rómaiak tudtak vízvezetéket építeni.  

.

Vasárnap lévén, minden nagyobb településen vásár volt. Így időnként kalandos volt a száz autó, futkározó gyerek, az út közepén beszélgető arab, biciklik és szamarak kikerülésével tovább haladni, de Apa ezt már jó arabként profi módón teszi. És még senkit és semmit nem ütött el.

A út hihetetlenül szép volt. A kietlenség, a nagy síkságok szélén lévő időnként 1500-1700 magas hegyekkel csoda volt.

Sajnos nincs az a széles látószögű kamera, ami a látványt visszaadja,  Nekem az jutott eszembe, hogy ha „leengednék” valamelyik óceán vizét, így nézne ki a tenger fenék. Vagy ez a táj volt néhány millió évvel ezelőtt a tenger fenék? Ki tudja!

. . .
.

.

Kellemes zenét hallgatva róttuk a km-t Rissani felé úgy 43 fokban. Az autó hihetetlenül jó a légkondi is, ezért enyhén szólva teljes idill volt. Szinte más a cél előtt egy másik folyón (szégyen ennek nem tudom a nevét) vitt át az út, de a hídon átfolyt a víz. Gyorsan megörökítettem, hogy a Mitsu Apával vízen is tud járni

A vásárlás után indultunk szállásunkra, ez ugyanaz a szállóda volt, amit már 2006-ban felfedeztünk. Némi huzavona után megkaptuk a szobánkat, majd este  a vacsoránkat. Ez a szálloda 3 év alatt egy forgalmas „nagy szálloda” lett, még akkor is ha ez egy sárvár. Elveszett a személyessége, a hülye turisták miatt a vacsorát egy légkondicionált, nem dohányzó helyiségbe szervírozták. Hol van már az esti külső teraszon, az aló arabok között elfogyasztott vacsora varázsa?

És az este nagy élménye, két hét alatt felittuk a 3 liter pálinkát, de nagyon egészségesek vagyunk.

Egy nem változott, Erg Chabbi a homokdűne. A különlegességét számomra az adja, hogy ilyen sötét és ilyen csönd szerintem sehol nincs a világon. Na ezt nem este élveztem, mert a száz vendég zajos, hanem hajnlban. Hajnalban a tevék is csöndben vannak, gyönyörű a napfelkelte, de erről majd a holnap beszámlóban írok.