TIZENEGYEDIK NAP

Reggeli ébredés után, az előző nap kitalált, egyéni csavargástól elment  a kedvünk.
Ismét pihenéssel ütjük el a napot. Furcsa fények voltak reggel Gyorsan kiderült, hogy a szél feltámadt, viszi a homokot. Ezt már többször megéltük, olyan mintha minden párás lenne, csak szűrt napfény van, de más mint otthon, sejtelmes.
Délelött egyre erősebben fújt, a sátorlapok zenéltek. Sejtettük, hogy kiránduló társaink, ezt nem élvezik.
Kora délután megérkeztek a túráról a többiek. A camping kocsmájában hallgattuk az élménybeszámolójukat.
Jól esett nekünk, hogy utólag is hiányoltak A többség szerint mi is el tudtunk volna menni a Mitsu-val. A kikötői találkozás óta, változott a véleményük, az agyon cikizett autónk, minden feladatnak megfelelt, még ha a homokban a hasát húzta is. A mesélés közben derült fény az előző napi elakadásra. Az egyik autó kuplungja 2 dűne között megadta magát. Ott a semmiben 2 dűne között sivatagi autószerelő műhelyt alakítottak ki és Béla rövid 3 óra alatt kicserélte a kuplungtárcsát.
Zita még büszkébb lett, hogy 3 nappal élőbb négyesben átmentünk a sivatagi átjáron. Többszöri átszelés után már  a változó homok (a fránya szél mindig fújja) miatti nehézségek és a veszélyek is bölcsebbé tették.

Vacsora után a tábortűznél próbáltam vezetőnktől a következő nap programját megtudni, de csak a reggeli indulás idejét sikerült megtudnom. Na holnap 9 kor indulunk.

TIZENKETTEDIK NAP

Természetesen Pókéktól megtudtuk a programot. Irány Chenini. A szűk csapat teljes létszámmal 6 autó és egy quad indult a sivatagi oázisról. Közel 40 km-en kerszetül rázattuk magunkat az apró köveken. Pók vezette a karavánt, ahogy szokta és mindig kereste a homokos részeket, de nagy bánatra nem igen talált. Chenini város nevezetessége a barlang lakások és magtárak, melyeket a hegy falába válytak valaha. Néhányat megpróbálnak az enyészet elöl megőrizni, felújítgatják. Nagyon érdekes és különleges, a baj csak az volt, hogy a hegyoldal meredek és talp-sarkon kívül másképp nem megközelíthető.

Ellenálltunk minden kereskedőknek és egy rövid 1 órás nézelődés után tovább indultunk Tatouine városba, ahol a szálláshelyünket terveztük.
Kora délben érkeztünk meg, a csapat campinget keresett, de csak egy szálloda kertjét lelte meg. Mi Zitáékkal elmentünk a szállodánkba és gyors szálloda foglalás után elindultunk a környék ksarjait meglátogatni.

Ezek a ksarok a régi időből megmaradt tároló helyek. Egy hatalmas síkságot sok-sok hegy vesz körül. Szint mindegyik hegy tetején kisebb nagyobb ksar található. Régen az emberek a síkságon nomád életet éltek és az élelmet (ember, állat) ezekbe a ksarokba tárolták. Minden családnak volt egy helyisége. A bejáratokon lévő ajtón nincs zár, egy érdekes, az ajtók melletti lyukból lehetett az ajtót trükkös módón kinyitni. Mi a megmaradt legnagyobb ksarral kezdtük a kirándulást Ksar Ouled Soltana-val. Na itt már nem álltunk ellen a turista káprázatnak, vettünk két akvarellt, szép lesz az irodába.
Délutánig a környék összes, általunk fellelt ksarjait végig látogattuk, hegynek fel völgynek le és én vezettem. Nagyon élveztem. Valószínű mi már bolondok vagyunk, de ez a kietlennek tűnő vidék nagyon érdekes volt, nekünk szép.
Késő délután a szálloda felé megálltunk egy étteremnél (igazi arab) és nagyot vacsoráztunk.
Jókedvűen, sok röhögéssel és rengeteg élménnyel telt el a délután négyesben. Este a bárban némi sör kíséretében ráakaszkodtunk a netre mindannyian. 4 nap után  küldtük a beszámolókat és néztünk az otthoni híreket. Nagyon nem érdekeltek az otthoni események, csak ami a munkával kapcsolatosak. Megbeszéltük reggel megkeresük a csapatot és folytatjuk utunkat a tengerparton Tunis felé. Sajnos ez már a haza felé vivő út.