A naplementéről és napfelkeltéről annyit, hogy ez egészen más mint az otthon ismert fogalom. Itt a vidékre ráborul egy vékony homok réteg a levegőben és inkább nevezhető holdfelkeltének és nyugtának, talán a képekből látszik.

A csendesen és nagyon nagy békében, de 30-32 fokban eltöltött éjszaka után, a szokásos kontinentális reggeli után elindultunk nyugatra majd délnek M Hamid-ba. Apa erre a napra vezetésből szabadságot vett ki, és az út során komoly navigációt és úttervezést végzett. A laptopból elővarázsolt egy új programot, mert nagyon bosszantotta, hogy az Ozi pontatlansága miatt a homokdűnék körül nem tudtunk igazi kört tenni.

Az első 150 km-t a térkép szerint egy 3 számjegyű sárga úton tettük meg.

Útközben egy porfészekben (falúban(?), városban(?)) megálltunk, ahol a szokásos mentatea után ráleltünk a Cyber caféra. Igyekeztünk megörökíteni, hogy a semmi közepén itt a világ. A telefon és internet után irány tovább Zagora. Az indulást követő 3 km múlva Apa rálelt  az off road-ra, ami nem volt nagy baj, mert az út elején lévő tábla arról tájékoztatott, hogy bizony 30 km múlva neki vége. Tájékoztatott, hogy ez rövidebb sokkal, mintha az országúton kerülővel mennénk Zagorába. Mint mindig igaza volt, mert országúton 75, off roadon 90 km lett az út. Én mindig tudtam, hogy azért lett könyvelő, mert „jól számol”. Az off road-ról annyit, hogyha tőkig nyomja az ember a gázt, úgy 20-22 km-es átlagsebességet is el lehet érni.

Na, nekivágtunk. A térkép (Garmin T4)amit használtunk, kedves barátunk, Kristóf tanácsára történt. Már megint igaza volt, tökéletesen pontos. Köszönjük! Az út nehéz, nagyon köves, homokos, folyóból ki folyóba be, emelkedett, és lejtett, tehát minden, ami a marokkói off road-kra jellemző. Itt már az Atlasz déli lejtőit kóstolgattuk. Az élmény fokozására a hőmérséklet is hozzájárult, a gyenge 38 fok után elértük a 45 fokot is. A lelkünk kirázódott a köveken, de az autó, mit autó, CSODA, úgy viselkedett, mintha normál úton mentünk volna, még az automatából sem kellett kivenni.

Erről az útról szóban nem lehet elmondani szinte semmit, majd a képek…

Hát ezért volt érdemes az első három napot végigszenvedni és lábon jönni ide.

4 óra után megérkeztünk Zagorába – also eltévedés nélkül!- és azonnal egy  kis üzemanyag felvétel után, aranykezű Ali gondjaiba vette az autót, kifújta a levegő szűrőt, megnézte s csodálta autónkat, és saját műhelyének matricáját felragasztotta. Ez a globalizáció! Rövid ivás és vásárlás után (Apát természetesen ismét leberberezték, ami azonos a cigányozással) irány M Hamid. Apa visszavette a hatalmat, mivel én rendesen elfáradtam, boldogan bámészkodtam, zsebemben az Ő dicséretével, amit az off road-ért kaptam. Nem egészen másfélóra után (90 km egy sávos úton) érkeztünk meg a Dar Azawad nevű szálláshelyünkre. Az út mellet egy sárból készült kerítés kapuján behajtottunk és a szák tátva maradt. Egy minden szempontból arab környezetben a legnagyobb európai luxus fogadott.

Gyönyörű szálloda, apró kis házakkal, medencével és egy nagyon kultúrált (még kutyája is van) házigazdával. Nagyon gyors lepakolás után irány a medence, még 42 fok volt, az úszás közben összenéztünk, és egyszerre mondtuk, maradjunk még egy napot.

A szállodára az ízlés, a figyelem, karbantartás fogadott, bár az utóbbi az arab világra nem jellemző.

Itt maradtunk és másnap pihenünk, és guide-al megyünk a homokba.

Egy csöndes elnézést kérünk az Üzenőfaltól, a hazugságunk miatt, de itt derült ki, hogy csak rádughatjuk magunkat a netre, Wifi itt sincs. Így ez most megint csak küldött anyag lesz.

Ébredeznek a tevék és az arabok ...

… és a sivatag

Hajnalodik

Ez az új világ egy nevenincs faluban

Megtaláltuk az internetet a Semmi közepén

És kezdődik az off-road

Időnként a folyómeder mellett termesztenek is valamit

aki hősiesen és nagyon ügyesen végigcsinálta

A helybeliek

Ennyit a teljesség igénye nélkül. Lesz épp elég bajotok, amikor mindegyiket meg kell majd néznetek.