Csöndes egyhangúsággal telnek napjaink. Reggeli ébredéskor hét pofára süt a nap, közel 30 fokkal. Marokkói reggeli úszás és evés után csomag a kézbe és indulás a következő kalandra. Eddig minden napra jutott valami. Most is reménykedtünk. Az úti cél Bou Arfa, Oujdától délre, de még mindig keleten az Algir határ mellett. Az indulás után az első 100 km országúton az enyém volt, majd tankolás után Apa vette át a hatalmat. Újabb 50 km után a térképről kitalált sivatagi kitérőt kerestük. Az Ozi, sajnos pont az izgalmas részeknél jelentős pontatlanságot mutat, 1,5 és 5 km között tér el a valóságtól. Ennek köszönhetően, mivel úgy véltük, már biztos elhagytuk a leágazást, egy keréknyomon, irányban bekanyarodtunk a semmibe. Nagyon rövid idő után nyomunkba eredt egy Ali kocsival, megállított és kedves aggódással megkérdezte nem tévedtünk-e el. Mondtuk nem, búcsút intettünk és mentünk utunkon tovább. A táj gyönyörű, az út járható, ha útnak mondható, az irány jó. Egy óra múlva rátaláltunk a térképen jelzett útra.Ez egy letaposott köves út, ami iszonyúan rázkódik. Nézelődtünk, fényképezkedtünk, majd egy mini tornádó megörökítése kapcsán, kiderült Apa nem tud kiszállni, mert ajtajára rácsúszott a tetőcsomagtartó. Ebből látni, milyen fontos az otthoniak tájékoztatása, mert ennek köszönhettük, hogy motyónk felét nem vesztettük el. Gyors szerelés után (némi alkatrész hiány felmerült) folytatva utunkat, úgy véltük mindjárt visszaérünk a főútra. Na ismét nem így történt. Egy számunkra fontos útkereszteződést nem találtunk, megint csak csapáson irányba fordultunk. Ekkor azonban egy birkacsorda és egy vízmosás megállított, visszafordultunk és kezdtük elölről. Többszöri arab útbaigazítás után némi bizonytalansággal, de megtaláltuk a helyes utat, és onnan már gyerekjáték volt a szálloda fellelése. Na Apa ki élvezte off road szenvedélyét. Érkezést követően, gyors kocsimosatás (az autó olyan jó, hogy ennyi figyelmet feltétlenül megérdemel), ivás (Aszóditól tudjuk, hogy a sivatagban ez kell),úszás után este végre megtaláltuk az internetet is. A városnézést Láng módon kocsiból tettük meg. Kicsi és nincs mit látni. Este a szállodában Tajin vacsorát kaptunk, először mióta Marokkóban vagyunk,ami olyan jó és annyi volt, hogy Apán is kifogott. Holnap indulunk Er Rachidiaba.

 Ui: Felhívom mindenki figyelmét, hogy mi csak büdös lábú könyvelők vagyunk, sem írni, sem fotózni nem tudunk. Ez csak tájékoztatás.