Marokkó: Kalandtúra 1... |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 RÉSZ.
A dolog úgy kezdődött, hogy 2006. január februárjában kitaláltuk, hogy merre és hogyan megismerkedünk Marokkó azon részeivel is, amelyekkel 2004-ben nem sikerült. Ebben az időben lógva az interneten, lázasan útleírásokat olvasva, szépen sorban lefoglaltuk a leendő túra szálláshelyeit. Boldogan elővettünk egy új dossziét és szépen takarosan naponta a terveknek megfelelően útvonalat, szállás visszaigazolást, szálloda leírást sorrendben lefűztünk. Majd az indulásnapjáig szinte minden héten történt valami beszerzés (ruha, terepgumi, csörlő, tetőcsomagtartó, stb.), ügyintézés. És aztán eljött augusztus 18. az indulás napja.
Természetesen az utolsó otthon töltött éjszaka kevés alvást hozott, már fél négykor hajnalban kukorékoltunk és a szokásos reggeli ájtatosság, és kutyáinktól való búcsúzás után háromnegyed ötkor útra keltünk. Az első napon minden tervszerűen haladt. 6. órakor átléptük a határt és irány Varazze egy kis olasz üdülő falu Genovától délre, úgy 60 km-re. Ez összesen 1290 km jelent, a Pajeróval terepgumin és tetőcsomagtartóval. Az autó természetesen ehhez nem szólt semmit, de mi jelentősen emelt hangon beszélgettünk egymással. A komoly zajártalom miatt, igen csak jól esett, hogy tankolni kell, mert ilyenkor álltunk, egyébként ez a tankolás nem igazán esett jól, mert kisautónk ugyan mindent kibír, de jelentősen szomjassá vált. Az osztrák autópályák után, Olaszországban már a szapora és szerintem nagyon kellemes vezetés mellett este fél hatkor megérkeztünk szálláshelyünkre, egy Cocodrillo nevű hotelbe. A szálloda tökéletes, de az idő kevésbé, így az azonnali medencei csobbanás elmaradt. A szoba elfoglalása és a parkolás után, gyors zuhanyozás és megyünk felfedezni a városkát. Tengerpart, üzletek, éttermek, szóval a szokásos. Éhesek és jelentősen álmosak voltunk, ezért az első szimpatikus pizzériába beburkoltuk a sör mellett a pizzát – csak az olaszok tudnak otthon jó pizzát sütni - és lefeküdtünk aludni a tyúkokkal. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szombaton reggel csak 8-tól kaptunk reggelit, de én már be voltam sózva, hogy van előttünk 1100 km, induljunk már. Végre 9 órakor elindultunk a következő állomásra Castello de Plana nevű spanyol városba. Mint minden nap, most is az első tank benzint Apa fogyasztotta el, utána jöttem én. Ez nem kellett volna. A francia Riviérán az augusztusi szabadságukat töltő franciák ellepték az összes autópályát, fél tizenkettőtől este 6-ig sikerült nem egészen négyszáz km-t megtenni. Megmagyarázhatatlan okból egyszer csak megállt a sor (minden sávban) és idegesítő araszolás után (10 perctől 1 óráig) úgy lódult meg, hogy nem volt baleset, útkaparás vagy valami egyéb. Csak egy dolog volt, nem tudnak vezetni, ha leágazás volt a pályáról és még sor is a belső sávból is keresztbe álltak, hogy lehajtsanak. Egyébként figyelmetlenül, agresszívan és ritmustalanul vezetnek, na ez volt az oka, hogy nem szerettünk beléjük. A franciáknak köszönhetően este 8-ra értünk Barcelona közelébe és onnan még volt 250 km-nk. Érezve a probléma súlyát, megálltunk egy autópálya kajáldába és azonnal spanyol sonkát és szalámit ettünk, félve, hogy a célállomásnál már csak az ágyat kapjuk mást nem. Negyed tizenkettőre megérkeztünk Castello de Plána Secrotel nevű hoteljének utcasarkára. Mivel Sándor Zsuzsa nem volt velünk és tekintetünket csak előre és nem balra vetettük, ezért egy teljesen furcsa megoldással, megkérdeztünk egy autóst, hol a szálloda, majd Ő balra mutatott és ott volt. Kedves fogadtatás után az autónkat beparkoltuk (befértünk!) és a csomag lerakása után a szálloda bárjában még zárás előtt 10 perccel az életmentő sört megihattuk. |
Vasárnap reggel – mivel ez egy nagyon szép és rendes szálloda, ahova visszafelé is betérünk – korai reggeli után nekivágtunk az utolsó 900 km-nek. Én már 2 éve is megszerettem a spanyolokat és ez meg is maradt, széles, nagyon jó minőségű és kis forgalmú pályákon repültünk Afrika felé. Délután 4 óra körül értük el Malagát, ahol egy gyors, de részemről ismét sonkaevés után futottunk Tarifa felé. Erre nem jártunk még, de Kristófék ötletét elfogadva, az átkelésre ezt választottuk. Természetesen igazuk volt, mint eddig sok mindenben. A napi penzum szokásos megosztása szerint Apa zárta a vezetést. Ekkor már egyértelművé vált, enyém a dugó, Övé a szerpentin. Nagyon gyönyörű úton folyamatosan látva Afrikát, értük el Tarifát. (Erről talán élvezhető felvételeket készített a stabil kamera). Félhat után megérkeztünk a kikötőbe, jegyvásárlás, spanyol határellenőrzés és várjuk a kompot. A komp 7 órakor elindult Tangerbe. A hajón marokkói határellenőrzés, egy kis nézelődés, ivás cigarettavásárlás és 3 negyed nyolckor kikötött a komp. A komp, mikor fordult rá Tangerra, mondtam Apának az egyik épületre, hogy szerintem az a szállodánk, úgy lett. A kompból kihajtás után a rendőri ellenőrzés a kocsira is vonatkozott, enyhe angolsággal beszélő arab szolgáltatás azonnal megérkezett, hogy a papírokat segítsenek kitölteni. Némi kellemes szóváltás után Apát elinvitálta az egyik úr. Én vártam a kocsiban és várom a kocsiban, majd eszembe jutott, jobb, ha némi pénzzel felszerelkezve megkeresem. Ekkor már visszafelé érkeztek, de a baksis jól jött. Be a kocsiba mindketten és irány a Hotel Ramada. A kikötő kihajtás után Apa mondta, Tied a terep, én meg mintha már mindig itt laktam volna, mondom fordulj balra és ott volt a szálloda. Kedvesen fogadtak, a kocsinak adtak azonnal parkolót és a tengerparton már javában folyt az élet. A szállodával szemben nagy koncert, millió ember, fütyülő rendőrök, hömpölygő forgalom, megérkeztünk!!!! Az út porának eltüntetése után, irány a promenád. De előtte 1 órát próbáltunk az otthoniakra gondolva, anyagot összeállítani és elküldeni. A szállodában ugyan van Wifi, de mivel ingyenes, olyan szolgáltatója van, aki vagy biztosít kapcsolatot, vagy nem. Az utóbbi lett a valódi, így a kommunikáció másnapra maradt. Esti séta és vacsora után otthoni idő szerint fél kettőkor lefeküdtünk. Öregszünk, napi 20 órát már rosszul tűrjük. Ugyan a tengerparton még zajlott az élet szólt a zene, minket ringatni nem kellett. Marokkó, mivel nem akarta, hogy augusztus 20-át tűzijáték nélkül éljük át, a tiszteletünkre a szállodával szemben úgy 20 méterre egy akkora tűzijátékot szerveztek, hogy az elalvás után félóra múlva arra ébredtünk, hogy lőnek és kitört a háború. Egy-egy gyutacstól remegett a szálloda. Ébredés után megállapítottuk, béke van, ez csak tűzijáték és édesdeden végre 3 nap óta először kialudtuk magunkat. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hétfő az első Afrikában töltött nap. A reggeli ébredés és ismételt kísérlet – internet csatlakozás- után a finom reggelit követően, elindultunk Tangert felfedezni. 2 éve csak egy estét töltöttünk itt és az akkori vendéglátónk 1 órás autós bemutatásán kívül nem láttunk semmit. Most talp sarok, kocsi nélkül (ma a kocsi gondolatától is féltem) elindultunk a városba. A délelőtti békés arab életben leültünk narancs juice-t inni és nézelődni. A városban nem jellegzetes és kicsi Medina van, de mi ezt is felfedeztük. Változatlanul imádjuk a szukok hangulatát, a halpiacot, a kereskedőket a gyerekeket. A tangeri Medina szinte „új” nincs kézművesség, a szuk sikátorait felmossák, az üzletek szinte elegánsak. Mint minden Tangerban, ez is nagyon európai és csak kicsit arab. A séta után egy kellemes ebéd volt a tengerparton. Hál’Istennek egy zárt teraszon, mivel hajnal óta 30-40 km-es szél hordta a homokot. Ez azt is jelentett, hogy a tengerparti napzás elmaradt, mivel megbeszéltük, hogy nincs kedvünk a homokot nyelni fürdés címén. Így maradt a délutáni szieszta, mint kiderült nagyon kellett. Ébredés után döbbentünk rá, hogy 4 napja eljöttünk, de a viszontagságok miatt, ma éreztük először, hogy nyaralunk. Eddig tartott a Marokkó light, a normál turistáknak Afrikából ennyi is elég, de mi sosem voltunk normálisak, így holnaptól jön az igazi Marokkó. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Varezze |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
Tanger főutcája | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
Itt várják teljes zászlódíszben a királyt |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Látkép Tangerről | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
és aki készíti |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
a tangeri szuk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
látkép a szálloda ablakából | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
a „fáradt vándor” a szálloda bárjában. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1 - 3. nap | VISSZA | Kalandtúra 2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Üzenőfal kivonatok... |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
