A tegnapi oázis pálmaligetét a szállodával, nem akartuk gyorsan otthagyni. Reggel kellemesen az úszás és reggeli után komótos indulást terveztünk. Így is történt.

.

A mai napra összesen 120 km volt a terv és ez is az ország egyik főútján. A magas Atlaszon sok lehetőség másfelé nincs. Minden térképen ez az út-szakasz úgynevezett látványút. A térképek nem hazudnak, mi több ezt a szakaszt mi már minden irányból a korábbi kalandok során végig is élveztük. Itt valami olyan hihetetlenül szépek a hegyek, hogy bárhányszor jár erre az ember, minden alkalommal szájtátva bámulja a természet csodáját.

. .
. .

A hatalom a kezemben volt, hiszen ez szerpentin. Mint kiderült, ezen akiránduláson nekem jut a szerpentin - na meg egy kis homok - a többi dolgos út most mind Apára esett.

Terveink szerint a délelött folyamán Quarzazate nevű városban (Marokkóban a királyi városok után a legnagyobb) egy kicsit elmélázgatás, vásárolgatás után kora délután keressük meg szálláshelyünket. Hát majdnem így történt.
A város előtt úgy 10-12 km-re  két jobbos kanyar között, mondok Apának, egy kis baj van, azt hiszem defektet kaptunk. Azonnal próbáltam kihúzódni a mögöttem jövő már intett, hogy defektem van, mintha nem tudnám! A dolog szépségéhez tartozik, hogy a pisték nem igazán ápolták meg a gumijainak oldalsó felszineit. Már az utolsó piste után nem túl nagy örömmel konstatáltuk, hogy a jobb hátsó gumi köpenyén egy lencse szerű hasadás van, illetve minden gumi fala, hát megkaristolódott. A defektnél Apa rögtön a kiszállás után jobb hátul kereste a defektett, ahol nem volt, de a bal első gumi elfogyott. Én ugyan nem értettem, mert azt éreztem, hogy elől van a baj, de kívülről előzőekben ez még viszonylag épnek tűnt. Sebaj kerékcsere. (Nejem el volt foglalva a segédkezéssel és ezért a képi anyagok csak a fejünkben léteznek...)
Természetesen nem csak az autó volt felkészítve, hanem elhoztuk magunkkal Apa szerszámainak egy pici részét.  Ez a pici rész, aki járt már nálunk a garázsba, az tudja, hogy majdnem felér egy közepesen felszerelt javitó műhely szerszám készletével.
Kiszállás, én gondosan az elakadás jelző háromszöget a mögöttünk lévő kanyar bejáratáig elvittem és felállitottam. Egész idő alatt csak a forgalomtól tartottam, mert a probléma minket egy olyan szakaszon ért, ahol az egyenes ami max. 150 méter volt valamivel a közepén álltunk.
Szóval hátsó ajtó kinyit, egy kis bőrönd, egy nagy bőrönd, még egy nagy bőrönd ki az útszélire. A csomagtartó alsó fedele fel, műhely kinyit. Az autó saját hidraulikus emelőjét kivette Apa és próbálta a megfelelő helyre berakni, de annyira leült az autó bal eleje, hogy csak olyan helyen tudta emelni, ami mellett a kereket levenni nem lehetett.
Közben a melletünk elmenő autók, nem hogy elsodortak, hanem mindegyik lassított és megkérdezte kérünk-e segítséget. A múltkori filozofálgatásomat ez jelentősen alátámasztotta, az itt elő emberek világszemléletéről.
Mit tegyünk gondoltam én, majd az én iszonyú szerencsés és nagyon ügyes párom ismét bebújt a szerszámok közé és egy kis fekete táskából elövett egy ballont egy igen hosszú, de szép sárga csővel. Na Ő volt a pneumatikus emelő.  A ballont alátette a kocsi bal eleje alá, és szólt mama indítsd el a motort. A kipufogó csőre rátette a sárga cső végét és láss csodát! Másodpercek alatt a ballon felfújódott és megemelte a kocsit. Ekkor már megfelelő helyre alátehettük az emelőt és az én szorgos segítségemmel megemeltük a kocsit. Hátsó ajtóról pótkerék le,  lukas kerék helyére fel. A dolog pikk-pakk történt, egy baj csak a tűző nap és a 38 fok volt. De egész nap ez volt a legnagyobb bajunk a bajok mellett. A végén a porfogót a kerékagyra én csavarhattam vissza!! A defektes kerék szemlevételezésekor egyértelmű vált, ez nem gumi javitóra vár hanem a kukára. A belső falán sikerült egy kb. 5 cm-es hasadást csinálnunk. A kerék azért visszakerült a pótkerék helyére, csomagok vissza, elakadás jelző háromszög összecsukva, elrakva, út folytatva.

Egy óra, nem általunk választott napozás és bosszankodás után, de azért megfelelő számú kerékkel indultunk a szállás helyünkre. Ez hál'Istennek 25 km-re volt csak.

Útközben próbáltuk megfejteni azon fizikai törvényszerúséget, hogy azonos méretű 2 kerék közül az egyik miért nagyobb. Arra jöttünk rá, hogy nem tudjuk, de érkezés után szemrevételezzük.

Az Atlaszban egy nagyon szép helyen lett a szállodánk. Igaz kicsit rémisztő volt a megérkezésünket követően, hogy a parkoló és a száloda között közel 80 méter sikátorokon és romos épületeken vezetett át. Én belül már úgy gondoltam, na ez lesz a nagy tévedésünk.

.

De egyszer csak elértünk egy szép portált és bizony belül minden rendben volt. Természetesen a megizzadt és az izgalomtól megfáradt vendégeket hideg vízzel fogadták, ettől a pillanattól a dolog rendben volt. Mindenes Ali egy kordén behúzta a csomagjainkat, de Apa ott maradt, mert izgatta a kerék dolog. Én csendesen megjegyeztem, hogy a lecserélt korábbi pótkeréken eltérő számok is vannak, de Ő csak a tapasztalatnak hisz. Így negyven fokban egyedül 1óra alatt megfejtette a fizika rejtelmét. Az autón felrakott pótkerék nem olyan hasas mint  többi (hazamegyünk Milán már biztos, hogy lovaggáverést kap csak), tehát a frissen felrakott kerék le, a csomagtartóban lévő kerék fel, eredtei pótkerék ismét pótkerékké változott, mi több befért a helyére. A hiányzó törött csavarokat átmenetileg, arra a 3000 km-re a pók pótolja.

Hát így esett a dolog. A lényeg az én párom egy igazi szerencse ember. A defekt nem a pistén történt, a Mitsu nagyon jól van megcsinálva, talán én sem vagyok béna. Itt Marokkóban minden beszerezhető, olyan is ami otthon nem is egyszerű, ez pedig a terepgumi. Hát kell ennél jobb vég?
Holnap Marrakesh és szuk és Fna. De sajnos utána irány Európa, lehet, hogy Brunó kutyám megint megérzi, hogy hazafelé megyünk és a kapuban fekve vár.