Epilógus

Hát ez egy nagyon klassz ország. A teljesség igénye nélkül köszönettel tartozunk A VORC-nak, személy szerint vezetőjének Görbicz Lajosnak, aki elhívott ide minket és ezért hálásak vagyunk.
A beszámolók során kiderült, hogy számos jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk társainkkal, remélem ez az út befejeztével nem szakad meg.
És a hab a tortán: Zita és Pók (Kristóf). – Ez két sort megérdemel.
Szóval, évek óta együtt tervezgettük, értékeltük sivatagi túráinkat, de utazni csak most utaztunk először. Érdekes, de utólag úgy tűnt – mint ahogy társaink feltételezték is – száz éve járjuk együtt Afrikát. Mi eléggé magunknak valók vagyunk, megjegyzem ők is, de előzőleg hatosban-nyolcasban, az utólsó napokban négyesben hihetetlen kellemesen telt az idő. Ilyen úri dolgunk még nem volt, hogy profi segítséget kaptunk mindenben. És ezt tették kedvesen, aranyosan. Egyszóval egészen ragyogó élmény volt velük utazni. Remélem még lesz benne részünk.
Végül de nem utólsó sorban, hálásak vagyunk Bélának, aki lehetővé tette, hogy folyamatosan tájékoztassuk az érdeklődőket.
És amikor azt hittük vége a megpróbáltatásoknak és behajóztunk hazafelé, akkor jött csak az igazi kaland…
A lényeg: nagyon jó volt és ha lehet egy év múlva visszamegyünk.