A második teljes napunk a homok dűnék mellett.

Este furcsa meglepetésben volt részünk a szállodában. A kis piste után délután éhségünk leküzdésére, kérdeztük, kapunk-e enni valamit? Készségesen felajánlották, hogy ehetünk keftát, aminek nagyon megörültünk. A szokásos marokkói saláta után meghozták a tajin sütőben az ételt. Már a tálalás gyanús volt, de gondoltuk ez csak a tradicionális szervírozás része. Mikor leemelték a tetejét, hát bizony kiderült köze nincs a keftához, ez nagyon hasonlitott az előző napi vacsora maradványára. Sebaj, éhes turista kér hozzá egy kis sót, azzal minden ehető, s lőn így, be is burkoltuk. De az igazi meglepetés este a vacsoránál volt, amikor is a délutáni, vagy az előző napi? tajin tálalták fel ismét. Rajtunk kívül mások is voltak itt több napig, a szomszéd asztalnál ülő család arcáról is tükröződött a meglepetés. Hiába a szállóda nagyon vigyázz arra, hogy a turisták agyát ne zavarja össze. Így biztosan emlékszik rá mindenki, milyen is volt a kaja.  Ha ma este is lesz a menü biztosan nem felejtjük el.

A tegnapi nem szerencsés idegenvezetői kisérlet után, ma már nem is próbálkoztunk.
Tegnap este a térkép és GPS segítségével a dűne másik oldalának bejárására felfedeztük egy lehetőséget, ez lett a mai program. A kiválasztott út a dűne északi, marokkói oldalán haladt. Egy nagyon rövid szakaszon megegyezett az előző napi kudarcba fulladt kisérlet útvonalával. De mi nem kísérleteztünk, végigmentünk. Kb 40 km-es pistet választottunk a dűne mellett Erfoud városáig.

.

A táj ismételten gyönyörű volt.  Probáltunk elméleteket gyártani, hogy hogyan keletkezhetett ez a viszonylag nem magas, de hosszan tartó homokbucka. Igazából olyan érthetetlen, hogy a dűnékben mindenhol zöld növények, fák látszanak.  Olyan a látvány, mintha egy korábbi pálma ligetett egyszer csak befújta volna a homok.

.

Addig csodáltam és bámultam a homokot, míg természetesen rossz úton navigáltam Apát. Kevésen múlt, hogy még is csak Algériát is becserkésszük. Időben korrigáltuk az irányt és némi homokon keresztül visszatértünk a helyes útra.

Itt még nem ástam el magam, igaz még ellendrukker sem volt...

Ez a terület nem köves, főleg a Ziz medrében visz, ezért haladós.

.

Gyorsan elértük Erfoudot. A városka igazi szaharai kisváros, szegényes, pici szukkal.  Körbejártuk, vettünk egy kis arab zenét dvd-én, hogy majd az otthoni video anyag szerkesztéséhez legyen stílusos aláfestő zene.

Kora délutánra értünk vissza a szállodába.

Visszaérkezést követően, mondta, hogy elmegy a szálloda hátsó frontjára, hogy egyszer már az autóról is készüljön fénykép a homokban, mert lassan nem hiszi el senki, hogy a mi autónkkal erre jártunk. Én nem gondoltam, hogy Ő komolyan fontolgatja azt, hogy úgy egyenesbe átmegy az Erg Chabbi-n. Rosszul gondoltam. A szálloda mögött fogta és úgy pacekba egyenesen belehajtott a homokba. A homok nyert, úgy 10 méter után. Nyomta a gázt, mint süket az ajtót, az autó meg csöndesen ásta el magát.

Azonnal megérkezett 2 arab segítőkész gyerek. Mondták a magukét és próbáltak tolni. Sikere nem volt. Apa elővette a lapátot, én meg kb. 30 méterre a 43 fokban hülyét kaptam a fényképezőgéppel a kezemben. Az ásást a kis gyerekek átvállalták, de ennek hatása nem volt. Bevallom, kemény káromkodások közepette oda mentem és én is ástam, az autó elindult, keményebb talajt fogott és visszajött a homokból. 

.

Na aztán én is  mint az autó a homokot, megkaptam a magamét. Miért hisztériázom, mikor csak a csörlőt akarta kipróbálni.  Valószínű az én nagy hibám, de nem tudtam megérteni, hogy miért kell valami olyan kísérletet tenni, aminek haszna nincs, csak arra jó, hogy az autó és mi is kínlódtunk a melegbe. Ezzel Apa nagyon nem értett egyet. (Még van bátorodni való...)

Ezek után én megpróbáltam valahogy rendezni a mára felborult hőháztartásomat, Apa pedig elment fürdeni napozni.

Belátom, muszáj a szaunát otthon ezentúl keményen használnom, hogy olyan meleg tűrő legyek, mint Apa. Ő nem tűri a légkondicionálást én meg nem tudok melegben pihenni, Ez lesz az otthoni feladat, hogy ismételten összehangoljuk a környezet elviselését.