ISRAEL 2006 június

 

Naplemente a Tel Aviv-i régi kikötőben. A régi kikötő, promenáddá alakult, gördeszkások, fiatalok és minden csudi jó van,de soppingolni is lehet és ez a baj.

Ez már a Holt tenger, bár izraeliül, vagy zsidániául igaziból Sós tenger. Ez fedi a valóságot. Mérete nem nagy a Balaton lekörözi, de az északi medence viszont 360 méter mély. Itt délen a gátak a só kitermelést szolgálják. Úgy egyébként évente 1 méterrel csökken a vízszint.
Ez már a szerelmünk,a sivatag. Ami látható azt a természet, méghozzá a víz faragta. Ez mészkő, kopár, de gyönyörű. Mindez a túra első látványa a júdeai sivatagban.

Ez az út másik oldala. S ez nem mészkő, ez tömény só.

Ha a tetejét megvakarod és megkóstolod, már a vajas kenyér is sós. Ő Sodoma hegye. Egyébként ez egy 2 km széles 12 km hosszú és 6 km mély sótömb. Ez talán elég lenne még a Papának is,  élete végéig.

Ez volt a meglepi. Ez a természet által gyártott légkondi. A barlang nyílásából 18-20 fokos levegő száll ki, mit ne mondjak a 42 fokos napsütésben élvezetes volt.

Nagyon jó a magyarázat: az eső, mint édes víz oldja a sót, így kürtök jönnek létre. A kürtőbe beáramló meleg levegő nyomja ki a bennlévő hideget. Télen nem voltunk, de lehet, hogy akkor meg ez a kályha? Ezt elfelejtettem megkérdezni, tehát vissza kell mennünk.

Itt sétál a csapat és hallgatta a sivatag hangjait. És tényleg van neki.

Ez csak úgy magába szép.

És még mondja valaki, hogy egyhangú a kősivatag. Mindig más tele van színekkel, és csodálatos és BÉKÉS.

(A Papa rögtön felismerte a káliumot, mert tanult kémiát.)

Ilyen örömöt okoz, ha a sok ivás után (terror alatt álltunk, hogy sok vizet igyunk)  a természet lágy ölén pisilni tud.
Mint mindig a sivatagban, szembesülünk azzal, hogy a víz az úr. És ez a víz az év során, ha 3- 4 hónapig van jelen, de a keze nyoma örök.
S mindenki számára ismert, kedvenc házigazdánk, ki a teremtő késői leszármazottja, akinek mindezt a szép látványt és élményt köszönhetjük. Akinek feje felett áll Lóth szobra, nem látni, de én nem szoktam hazudni.
Ez már a Vörös tenger, pontosan Eilat egyik  strandja.
Itt csodáltuk a Vörös tenger koralljait és vízi állatvilágát. Az akváriumban a látogatók vannak és az állatok kívül. Ha nincs ilyen lehetőség én ezt sosem látom, mert a fejemet vízbe sosem dugom.

Azért a Negevet sem hagytuk ki. Hazafelé átautóztunk a nagyobbik sivatagon Ez a Machtes Ramon. A 3 közül a legnagyobb. A Machtes  egy kráter, de nem olyan mint az igazi, mert ezt is a víz és nem a vulkán csinálta.

Érdeklődőknek személyes továbbképzést tartok a kialakulásáról

 

A fenti élményeket Aszódiéknál töltött 8 napos vendégség során szereztük Israelben.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben (a sajtó ebben a kérdésben is irreális) ez egy békés, kedves és nagyon szép ország. Aki eddig nem járt ott, sokat vesztett.

Ha tűrik az érdeklődők, hasonló egyhangú üzenetekre számíthatnak 1 hónap múlva Marokkóból.

Ez a Gaop volt...

 

VISSZA